Geamikoj

Gatwick..
Utólag úgy látom, hogy rosszabbul is történhetett volna minden, de 21-én este az 5-ös peronon
nagyon elszomorodtam. Történt ugyanis, hogy délután 3-ra kellett volna a gépünknek landolnia,
mi meg 11-kor este a vonatra vártunk vissza Brightonba.

A noi megérzések ugye.. gyanút fogtam elozo este, ezért mániákusan ellenoriztem, hogy minden
rendben van-e a reptereken, Ferihegyen és Gatwicken, megnéztem a honlapokat (minden rendben volt),
lélekben felkészültem
a hihetetlen hidegre, melegebb ruhákat vettem, új kesztyut, sapkát, sálat, még cipot is, hogy
Lengyelországban legyen majd miben hegyet mászni, s persze sok-sok ajándékot a barátaimnak, a
családnak még Párizsban vásároltam.

Már amikor megérkeztünk a C-részéhez a déli Gatwicknek az gyanús volt. Nem volt a sorban senki.
Nagy kacskaringózó sorok vannak mindig, van, hogy majdnem egy órát állunk ott.. Hát még karácsony,
mi is elobb mentünk.. 9-re ott voltunk, 11:40-kor lett volna a gép. Hát hogyne lenne egyértlemu,
hogy nem volt?? Kérdezem Atól: biztos, hogy ide kell jönni? (Én is biztos voltam benne, nem eloször
repültünk onnan, azzal a légitársasággal, abba az irányba..) Amint megkérdezett egy fiatalembert,
a kezembe nyomott egy borzalmasan fénymásolt lapot, miszerint a járatunkat törölték, ez és ez a
repülotársaságnak a megjegyzése ezzel kapcsolatban. Levert a víz. Megbeszélésem volt 6-kor. Ráadásul
fontos, miattam találkoztunk volna.. hogy érek oda? Egyszeru.. sehogy. Mondták, hogy próbáljunk meg
másik légitársasággal utazni, vagy ezzel, csak másik járaton. Irány az északi terminál, s ott is
sorban álltunk, közölték 700 fontért fejenként utazhatunk.. hogyne.. nem fogja visszatéríteni a
légitársaság, hiába mondják azt.. Utólag kiderült, esetleg Frankfurtig eljutottunk volna, de onnan
nem ment volna tovább az út, mert Európa egyik legnagyobb reptere is teljesen leállt.. Nos akkor vissza
a másik pulthoz. Mikorra van hely Budapestre? 23-a. Az nem jó. Pozsonyba? Oda nincs. Bécsbe? Ma. S mikor?
A járat délután 5:40-kor száll fel. Ám legyen, elsakkozunk addig. Járatot cseréltünk ingyen, mert
azt lehetett.

Várunk-várunk a reptéren.. A járatunk mellett: a kapuhoz 4:40-kor kell menni, késobb majd kiírjuk
pontosan melyikhez. Amikor elérkezett az ido, megjelent a kérjük várjon felirat. Majd egy óra utánra
sikerült kiírni, hogy akkora kéne a kapukhoz menni. Megint az említett idopontban: kérjük várjon, majd
ez "szerencsénkre" ismétlodött még egyszer, majd maradt a felirat. S ekkor kezdték el törölni a járatokat.
Nem miénket, a többiekét. Majd egy új hullámban 10 percre rá még egy párat.. ezeket a fontos információkat
alig lehetett rendesen hallani, de a kérjük szíves türelmüket, dolgozóink mindent megtesznek a járatok
elindításáért, azt tökéletesen.. nos, három a magyar igazság, igaz? Akkor közölték, hogy törölték a
miénket is. Nem akartam elhinni. Tudtam, megéreztem, ez nem pesszimizmus, ez baromi eros, megmagyarázhatatlan
noi megérzés. Pedig, mit gondoltam? Húú, törölték a délelotti járatot. Sebaj, okos Eszti Bécsbe is elrepül,
onnan megoldja, hogy érte menjenek. Telefonálgatás, kis nyugalom, hazajutunk még ma. De nem. Nos, megint
úgy jelentették be, hogy alig lehetett hallani, pedig amikor elkiabálta magát egy no, hogy: This is very
important. I need all passangers' attention. Azért ez komolyan hangzik. De persze nem maradt mindenki csendben.
Beszállókártyánk volt, ajándékok a kezünkben, lelkünkben otthon. De cselekedni kellett. Hol vannak
a boröndjeink? Na akkor most hogy jutunk haza? Két törölt gép egy nap alatt elég lesújtó. Amikor A ezeket
az infókat próbálta kitalálni, akkor hallotta az egyik ott dolgozó embertol, hogy a legegyszerubb, ha az
interneten megváltoztatjuk a repjegyünket, mert az asztalnál, ugyanazt csinálják, várni kell, s hátha
hamarabb jutunk haza. Laptop nálunk, vettünk néhány internet percet drágán, s nekiálltunk vadul keresni.
Sehol semmi, ma nem jutunk haza. Holnap? Az sem. Arról nem beszélve, hogy mivel Bécsre lett változtatva az
úticél mi nem tudtuk visszaállítani Budapestre. Az a 23-ai budapesti repülojegy jól hangzott hirtelen.
Így a legközelebbi idopont, 23-a, de Bécs, este, mint utolsó opció, hogy hazaérjünk valahogy, akárhogy, bárhogy
ez maradt. Klikk és eldöntöttük. Telefon haza. Spm, ha 23-án este érnénk Bécsbe, akkor is ki tudnál jönni
értünk, ahogy ma jöttél volna? Igen. Köszíííííííííííí! Vele végig smseztem. Arról volt szó, ha beszállás
van akkor írjak, s o indul, egyszerre érünk oda. Szerdán mi nyertünk 6 perccel. (Akkor már semmi gond nem
volt az úttal. Pikk-pakk hazaértünk.)

Jegyek rendben. Honnan lesznek meg a boröndök? Az egyik táblát kellett lent nézni, hogy azon majd
megjelenik. Addig is várjunk. Ez már este 9 fele volt. Na végre megjelenik, hogy hol lesznek. Megyünk értük.
Mi történik? Elkérik az útlevelünket? Mégis mi a francnak?? De most komolyan? Ott vagyok több, mint 10 órája
a reptéren, nem voltam friss levegon, be vagyok zárva, van beszállókártyám, nincs gépem. erre közlik ellenorzés.
De ideges lettem. Anak mondom, na erre miért van szükség? O megkérdezte, kicsit hidegebb volt a feje, mint
nekem, de nem sokkal. Azt mondják, hogy mert eddig senki földjén voltunk. Senki földjén??? Na ennél nagyobb
baromságot, még soha a büdös életben nem hallottam! Amikor elkérte, megnézte(komolyan, mit néznek ilyenkor
rajta?!), megköszönte, úgy martam el a kezébol az útlevelem, mintha meg akart volna vele lépni.. S akkor
megláttuk, hogy a csomagok össze-vissza, felügyelet nélkül állnak, ráadásul nedvesek.. Mégis hol voltak?
Vettem egy plakátot az én bátyómnak. S kicsit átázott az is..

Fáradtak voltunk. Éhesek. Idegesek. Én kétségbe voltam esve. S mentünk haza. Ahol vártak ránk további izgalmak..

Current Mood: anxious

Advertisement